Tea­barátaink

Kalmár György vagyok, a Debreceni Egyetem angol tanszékén tanítok. Gyakran megyek be órára egy bögre teával, nemcsak mert élénkít és segít a koncentrációban, hanem mert otthonosságot hoz a tanterembe, és jól lehet vele gondolkodni. Amikor belekortyolok, mindig át is gondolom a problémát, amiről az órán beszélgetünk, amit meg kell értessek a hallgatókkal. Ez egy pár pillanatnyi csend a dolgok menetében, amikor megérkezhet az ember önmagához, a testébe, a pillanatba, a MOST-ba. Azt hiszem, hogy az embernek élete során ki kell alakítania egy sor olyan pozitív szokást, ami napi szinten segíti a mentális jólétét. Nekem a teázás mellett a buddhista meditáció, a sport, és a szeretteimmel való önfeledt együttlét segít a legtöbbet ebben. Az én munkámban fontos, hogy az ember ne csak koncentrált és dolgos legyen, hanem ugyanakkor kreatív, érzékeny és intuitív is. Rendszeresen nagy szellemi teljesítményt kell leadni, de ugyanakkor nem szabad ráfeszülni a helyzetekre, túl stresszesen állni a megoldandó problémákhoz, vagy belefásulni a rutinszerű munkába. A teázás egy egyszerűen működtethető, bolondbiztos, gyakorlatias és értékes segítség ebben. Jó, ha van kedvenc bögrénk, esetleg egy szép teáskannánk, kedvenc teáink, kedvenc helyeink otthon vagy a munkahelyen, ahol leülünk a teával. Jó, ha néha nem csak az íróasztalra tesszük le magunk mellé a munkához, hanem beszélgetésekhez is, és az is fontos, hogy néha csak úgy egyedül, nyugodtan is igyunk meg egy teát, miközben semmi „fontosat” nem csinálunk, csak pihenünk, szemlélődünk, magunkba szállunk, megérkezünk a jelen pillanatba, ahol megérthetjük, hogy MOST van az életünk, ez a pillanat az egyetlen létező idő. Ilyenkor lehalkul a világ zakatolása, elmúlik a stressz és a sietés, egy kicsit pihentetjük a feladatainkat is. Lassan helyére kerülnek a dolgok bennünk, meghalljuk a csendet, észrevesszük, hogy jó nekünk a bőrünkben lenni, visszatalálunk a középpontunkba. Ezt az is megtapasztalhatja a teázásban, aki nem meditál. Egy kis ajándék magunknak, amitől nemcsak nekünk, de a körülöttünk élőknek is jobb lesz velünk.

Huszics György a Crane alapítója és vezetője és nem utolsó sorban a “most” koncepció ihletője.

“Sosem gondoltam magam nagy teásnak, pedig…

Emlékszem a reggeli menza – teákra még az alsótagozatból, meg a nyári táborokból. Az agyoncukrozott és -citromozott íz, mint egy vastagon sminkelt arc, vagy a túl erős parfüm. Mégis mindenki szerette.

Később, az iskolába indulás előtti reggeli teák, amikor már nem szabadott annyi cukrot tenni bele, mert az nem egészséges. Aztán volt kórházi tea is néha, a menza tea felnőtt változata, ugyanaz az íz, csak nagyobb pohárból. A tejes teák, melyek a kéthónapos skóciai nyári munka örökségeként kerültek be jó időre a reggeli rutinba. És persze a gyógyteák – hársfa, kamilla – nagybögrében, mézzel. Ezt most meg kell inni, jót tesz! – és úgy is lett.

Már nem is emlékszem, miért kezdtem el üresen inni. Így is van íze, meglátod – mondták – és ez az igazi íze! És tényleg volt. Aztán már nem hiányzott a cukor meg a citrom, a méz meg a tej sem.

Úgy látszik, meg kell érni hozzá. Ha az ember az idő előrehaladtával el tudja engedi a külsőségeket, a felesleges dolgokat és azokat, amelyeket csak megszokásból csinál, rájön, hogy ezek nélkül is tud létezni. Sőt, ezek nélkül igazán önmaga.

Nekem ezekről szól a MOST. Az elengedésről, a megérkezésről, önmagunkról, egymásról, a teázásról és a teáról.”

Jamniczky Tímea a JCDecaux vezérigazgatója és nem utolsó sorban a Lavidayarn márka alapítója: “Az idei évben elhatároztam hogy több ÉNIDŐ-t teremtek, ami nem is annyira egyszerű mint gondoltam. Annyira sok izgalmas dolog, program, kihívás vesz körül, nehéz nemet mondani ezekre. Minden nap tudatosítani kell magamban. Ehhez kiváló társra találtam a MOST teákban, ami szintén arra hivatott hogy a MOST pillanatait megéljem. Ajánlom Mindenkinek! Már csak ha a dobozokra ránézek reggel eszembe juttatják az idei elhatározásomat.”

Batki Julia vagyok, molekuláris biológus, és az élő rendszerekben zajló folyamatokat vizsgálom. Kutatásaimhoz folyamatos innováció és a részletekre való gondos odafigyelés szükséges. A kreativitás elősegítése és a produktivitás fenntartása érdekében két dolgot fedeztem fel, amelyek segítenek abban, hogy a gondolataimat rendszerezzem és feltöltődjek. Az egyik a mindfulness meditáció, a másik pedig az otthoni teázás rituáléja. Ezek megteremtik nekem a béke szigetét ahhoz, hogy teljesen jelen lehessek. A ’most’ filozófiája számomra a harmóniát és a kapcsolódást testesíti meg, és a prémium minőségű teáikból mindig megtalálom azt, ami a legjobban illik az adott pillanathoz.

A különleges teák iránti érdeklődésem a matchával kezdődött, mikor még nem lehetett megtalálni minden sarki kávézóban. Ági készített nekem egy pohárka matchát kóstolóba sok évvel ezelőtt, és még most is elevenen emlékszem milyen frissítő érzéssel töltött el. Mintha megittam volna egy napsütötte mezőt, ami tetőtől talpig lassan átjárta minden porcikámat.
Azóta is, ha zöld teát fogyasztok, közel érzem magamat a természethez, egyensúlyba kerülök önmagammal és ha csak pár percre is, lehalkul a világ körülöttem.
Nemrég leköltöztem a tengerpartra a párommal Londonból, és reggelente vagy naplementekor sokszor találjuk magunkat a tenger végtelen kékségébe meredten forró teát kortyolgatva. Ez a leghatékonyabb meditáció amit eddig próbáltam.
Videó producerként dolgozok ami miatt visszajárok a nyüzsgő Londonba párszor egy héten. A munkám nap mint nap erős koncentrációt és sok kreatív problémamegoldást igényel. A gyakori teaszünetek által viszont van időm felállni a képernyőtől és kicsit jelen lenni a valóvilágban, eltávolodni a digitális problémáktól.
Azóta nagyon sok teával kísérleteztem már, a jelenlegi kedvencem pedig a rooibos, egy vörös színű herba tea amihez néha néha hozzáöntök egy kis (zab)tejet ha már Angliában vagyunk. Az itteni fekete teához azóta se szoktam hozzá!

Batki Bálint vagyok, és fizikusként atomreaktorok biztonságával foglalkozom. A munkám precizitást és maximális fókuszáltságot igényel tőlem. Emiatt gyakran a természetben keresem a feltöltődést. Az erdőt járva, egy jó zöld tea társaságában tudom leginkább megélni a jelen pillanatát. A meleg italt kortyolgatva tudok kicsit lelassítani és tiszta fejjel gondolkodni.
A “most” filozófiájában és a teák ízvilágában is megtalálom azt, ami fontos számomra: a letisztultság és őszinteség. Mindenkinek ajánlom a prémium minőségű “most” teákat, aki kompromisszumok nélkül szeretné átélni a teázás örömét.

Balogh Fruzsina Lilla vagyok, tervezőgrafikus és rajvizsgálati szaktanácsadó. A teázást és teaszertartást Chong An Sunim, az Eredeti Fény Zen Templom apátja ismertette meg velem. Kezdetben Esztergomban és a templomban tartottunk teaszertartásokat együtt. Ami eleinte egy kedves hobbi volt, mára mélyebb elköteleződéssé vált, jelenleg a Tea Akadémián tanulok, a tea-szakértői programon.
A teázás számomra az öngondoskodás és a lelassulás egyik legszebb formája. A MOST Tea szemlélete, hogy a jelen pillanatra figyeljünk, nagyon közel áll hozzám, mert én is azt tapasztalom, hogy a tea mindig visszahoz ide – a testbe, a lélekbe, a pillanatba. A teákban az érdekel leginkább, milyen tudatállapotokat, energiákat és lelki-testi tapasztalatokat képesek megnyitni – mintha mindegyiknek saját lelke és története lenne. Úgy érzem, a teázás is egy művészet: a kapcsolódás művészete. Amikor igazán jelen vagyunk, minden korty egy találkozás – önmagunkkal, egymással.

Akárhányszor magamról kezdtem írni, megállt a toll a levegőben.

Amikor viszont a teára gondolok, folyni kezdenek a betűk, mint tavasszal a gyöngytiszta porceláncsésze ívén az évszak első zöld teája.

Talán pont egy ilyen csészével a kezemben állhattam egy délelőttön a nappaliban, és a harántirányú napfény világította függönyvitorlákat nézve egyszer csak megállt a gondolat, csenddé vált az érzékelés, és teáscsészémmel a kezemben fedte fel magát a #folyamatosjelen.

Azóta is keresem, hogy kivel oszthatom meg ezt a teret; egyszerre megtisztelő, és hálával tölt el, hogy a MOST tea megálmodóival, Ágnessel és Zoltánnal az érzékelés pont ezen szegletén találkoztunk.

Már nincs cél, csak a transzparencia: engedni és megmutatni a MOST teát azoknak, akik ugyanebben az örökké létező pillanatban tapasztalnak.